Piqniq Budapest

szerkesztő

2022. március 24.

Mire a gyerek rájön, hogy a “dínóhusi” nem triceratopsból van, már késő

Ez a cikk a Piqniq podcast #5 adás kivonata.

A gyereketetés fontos téma. Szülőként jól és jókat evő gyereket szeretnénk nevelni –  pláne, ha nekünk is fontosak az asztal melletti örömök. Mi az oka mégis, hogy a kicsik nagy hányada jóval egysíkúbban eszik, mint azt szülei vágyai vagy saját egészsége indokolná? Mit tehetünk azért, hogy étkezésükre igényes, az étellel egészséges kapcsolatot ápoló gyerekeket neveljünk, akik felnőttként sem nyelnek le akármit? A témáról Forgács Attila gasztropszichológus és Ambrus Éva, a ManóMenü alapítója beszélgetett, mi pedig összefoglaltuk a 10 legfontosabb tanulságot.

01

Nem lehet elég korán kezdeni.

Az étkezésre igényes felnőtt csecsemőkorban “készül”: a baba először mindent orális úton ismer meg, ilyenkor még az egész világ étterem a számára. Ha ebben az első időszakban nem korlátozzuk túlzón (ügyelve egészségére persze), rengeteg ízt megismerhet. Később nehezebb; evolúciós örökség ugyanis, hogy amikor a kisgyerek elkezd járni, el-eltávolodik anyjától, az addig nem kóstolt ízekre, zöldségekre, gyümölcsökre elutasítással reagál: őseink gyerekei így kerülték el a mérgezéseket és a maiak is ezért húzzák be ilyenkor a féket. 

02

Az anya étkezése is számít.

Nemcsak a csecsemőkor meghatározó: kutatások igazolják, hogy a változatosan étkező várandósok babái a hozzátápláláskor nyitottabbak és fogékonyabbak az új ízekre és az ekkor szerzett korai kódok egész életünkre meghatározóak lehetnek. Érdemes ezért a terhesség idején is ügyelni a változatosságra. 

03

Görcsölni viszont nem érdemes.

Az étkezés körüli feszültség nem tesz jót az étvágynak és az ebédlőasztal könnyen stressz állandó forrásává válhat, ha azon görcsölünk, eleget, elég változatosan evett-e a gyerek. Ha nem izgulunk, de a már megismertek mellett minden étkezéskor elérhetővé teszünk új ízeket is, sokkal messzebbre jutunk. 

04

Vonjuk be a gyerekeket az ételkészítésbe.

A táplálkozáshoz való egészséges viszony kialakításának egyik alapfeltétele, hogy pozitív érzelmi kapcsolat alakuljon ki az étellel. Ehhez a legrövidebb út az ételkészítésben való tevőleges részvétel lehet. A konyhai előkészítés vagy a kiskert gondozása hidat teremtenek termények és az asztal között és rávilágítanak, mennyire természetellenes az, amikor a sarkon bekapunk valamit, amiről azt se tudjuk, hogyan készült. 

05

Az éhség a legjobb fűszer.

Az emberiség jómódúbb fele az elmúlt 100 évben elfelejtette, mikor éhes és mikor volt elég az ételből. A gyerekek táplálkozásába sokáig különösen erősen beavatkoztak azzal, hogy az anyákat az időre és grammra etetés szükségességével stresszelték, kivéve ezzel a képletből az egyik legfontosabb elemet. Amennyire lehetséges, igyekezzünk inkább a gyerek ritmusához alkalmazkodni és ne ha kell ha nem etetni, csak azért, mert idő van. 

06

Marketingeljünk!

A gyerekek is szeretnek erősek, egészségesek, okosak  lenni. Míg a spenótfőzelék Popeye nélkül csak egy riasztóan méregzöld, fura állagú valami, a matróz történetével már csodálatos superfood, amit érdemes megkóstolni. 

07

Együk együtt.

Az étkezésből nem érdemes és nem is szabad kivonni a társas tényezőt. Nemcsak, mert a jobban esik a falat alapigazsága örökérvényű, de azért is, mert a családi asztal tökéletesen leképezi a család társas viszonyait és rengeteg tanulásra ad lehetőséget.  

08

Élvezzük mi is az ételt.

A gyerek ki vannak éhezve a visszajelzéseinkre, lesik a reakcióinkat az asztalnál is. Ha mi is jóízűen eszünk, ha példát mutatunk azzal hogy elismerjük az ételt készítő fáradozásait és megdícsérjük, ha különösen jól sikerült az étel, a gyerekek szemében is felértékelődik az étkezés. 

09

Elég az orális abúzusból!

A megtömés, a “márpedig meg kell enni, mert Etiópiában éheznek” és az “addig nem állsz fel, amíg el nem fogy” ideje rég lejárt, egyszerűen nem működik, mert csak rontja az ételhez fűződő viszonyt. 

10

Főzzünk, tálaljunk a gyerek nyelvén.

Ha a gyereket szeretnénk megnyerni az étkezés ügyének, ne magunkból induljunk ki, pláne ne kövessük az unalomig ismert dínóhusi, bolognai és sült krumpli sémát. Változatos és egészséges ételeket tálaljuk játékosan, a gyerekek számára vonzó vizualitással, rájuk szabott eszközökkel és kedvességgel. Otthon és az éttermekben egyaránt. 

Ez is érdekelhet